Molnár Imre

Molnár Imrének hívnak, Felvidéken, a festői szépségű Zoboralján születtem, jelenleg Érsekújvárban élek feleségemmel. Matematika-fizika szakos tanár vagyok, egy szakközépiskolában tanítok immár 20 éve. Bármennyire furcsa, a fazekasságot is ennek a hivatásnak köszönhetem. Húsz évvel ezelőtt meghívást kaptam a Határon túli magyar pedagógusok népművészeti alkotótáborába. Itt, a Zalaegerszeg melletti Gébárton találkoztam először a fazekas mesterséggel. Hosszú évekig csak alkalomszerűen, a nyári táborok egy hete alatt foglalkoztam vele. Tíz évvel ezelőtt azonban eljött a pillanat, amikor vásároltunk egy elektromos fazekaskorongot. Akkortól kezdve foglalkozom intenzívebben a korongozással. Először csak ismerkedtem az agyaggal, tulajdonságaival, a benne rejlő lehetőségekkel, a különböző formákkal. De mindegyik megkorongozott edényt visszaáztattam, visszagyúrtam… Két év gyakorlás után gondoltam úgy, hogy képes vagyok olyan edényt készíteni, amit már érdemes mázazni és kiégetni. Így születtek meg a MolnArt fazekas termékek.

A munkafolyamat hosszadalmas, hiszen a képlékeny agyagot először alaposan át kell gyúrni, hogy homogén legyen, és ne maradjon benne levegő, hiszen ez az égetés során tágulhat, szétrobbanthatja az edényt. Az agyagot fazekaskorongon kézzel alakítom tovább. Az edénynek korongozás után száradnia kell, majd az agyagedény első kiégetése, a zsengélés következik. A máz felvitele után megtörténik az edények második kiégetése 900-1200 fokon. Ez biztosítja a színt és a vízhatlan felületet.

Termékeinket feleségem, Molnár Belány Szilvia díszíti sgraffito technikával, azaz máz alatti engóbba karcolt mintákkal. Ő készíti a csigás tálakat és a lapedényeket, szappantartókat is. Újabban áttört tálakat, lámpaburákat is készítünk. Ennél a díszítési technikánál az agyag bőrkemény állapotában kétélű áttörőkés segítségével apróbb darabokat távolítunk el az edény összefüggő felületéből, így alakítva ki a különböző „lyukacsos” mintákat.

A tanulási folyamatban rengeteget köszönhetek Csuti Tibor fazekasnak, aki bármikor szívesen osztja meg velem tapasztalatait és tudását. Szakmailag ő a tanárom, mesterem és példaképem. Népi iparművész, az Népművészet Ifjú Mestere cím birtokosaként elsősorban a letisztult, népies formák és színvilág felé irányított bennünket. 2016-17-ben oklevelet szereztem a Besztercebányai Népművészeti Központ fazekas képzésén.

Jelenleg Gímesen, a szülői házban kialakított műhelyben dolgozom, a hosszú távú cél pedig természetesen egy önálló, saját fazekasműhely. Tanári vénánk tagadhatatlan, ugyanis szívesen tartunk kézműves foglalkozást is különböző rendezvényeken, bemutatózást falunapokon. A pandémia előtt az érsekújvári speciális iskolában sérült gyermekeknek tartottam szakköri foglalkozásokat. Ezek a találkozások különösen értékesek voltak a számomra. 2018-tól időnként fazekas tanfolyamokat tartok a Pozsonyi Népművészeti Központban, az ÚĽUV-ban.

A termékeink hagyományos, kézműves technikával korongolt használati és dísztárgyak. Váza, kancsó, butella, kuglófsütő, sörös korsó, gyümölcsös tál, bögre és különböző tálaló edények és lámpaburák egyaránt szerepelnek a kínálatunkban. Egyedi megrendeléseket is szívesen vállalunk, ez mindig nagy kihívás, és főleg nagy öröm látni az elégedett megrendelőt.